|
Kávéház
| |
| Agent | Dátum: Vasárnap, 2012-09-16, 6:02 PM | Üzenet # 1 |
 Mesélő/ Admin
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 912
Hírnév: 10
Állapot: Offline
| Külön utakon
Peter Parker épp várakozott a kávéház előtt azon az álmos, felhős Hétfőn.
A fiú épp egy régi "ismerősével" találkozott. Mikor az órájára nézett akkor fedezte fel: fél egy. Vajon hol késhet Mary Jane?
Virágot szorongatva nézett balra és jobbra de csak nem látta a lányt... talán rossz helyre jött... vagy elkésett...
Ekkor kocogtatta meg a vállát valaki. Boldogan fordult meg, abban a hitben hogy az illető MJ az, de Valeri Jears-sel került szemben. A lány egész idáig követte a fiút, nem azért mert jó kedve volt: A Shield kérésére.
Fury soha nem aggódott emberei miatt, de fülest kapott hogy valaki talán a Pókember életére akar törni, és van pár új " technológia" amit jó lenne ha letesztelne a pók...mivel neki készült.. feltéve ha utóbbiba beleegyezne...
( Peter - Vali - Peter - Agent )
|
| |
| |
| PeterParker | Dátum: Hétfő, 2012-09-17, 0:31 AM | Üzenet # 2 |
 Pókember
Csoport: Bosszúállók
Üzenetek: 267
Hírnév: 8
Állapot: Offline
| " Jól van, jól van.. csak nem fogok elkésni." - Gondolta magában Peter.
Az aznapi napon már korán felkelt, és tele volt reménnyel és vágyakozással. Minden este mikor lefeküdt aludni egy mikor felkelt egyetlen lány járt az agyába, és nem tudott szabadulni attól a kínzó gondolattól hogy talán majd soha nem látja őt viszont.
De mikor meglátta hogy Mj újra felvette vele a kapcsolatot és kereste őt, rájött hogy igaza volt egész végig: hogy Mary Jane lesz élete párja.
Aznap szinte mámorította a gondolat hogy találkozhat vele, hogy belenézhet újra azokba a gyönyörű szemekbe, és elveszhet majd bennük....
Egy egyszerű póló, ing és egy farmer volt rajta fekete torna cipővel.. hát igen ő soha se az öltözködésre adott, sokkal inkább az emberek belső tulajdonságai érdekelték..
A virág árus lány is olyan kedves volt vele, és szívélyes így naná hogy megvette azt a csokrot Mj-nek.
A kedvence volt: vörös rózsák. Peter szaporábbra vette a léptei amint meglátta az utca sarkáról a kávéház logóját.
Szíve csakolyan gyorsan vert; hamarosan itt lesz ő. A lány akiért az életét odaadná... Mary Jane.
Friss kávé illat lengette körbe az utcát amikor Peter megállt. Haját a szél a szemébe fújta ahogyan várakozott.. most már csak percek kérdése is találkozni fog vele...
Szinte minden második pillanatban az óráját nézte de Mj sehol nem volt... talán ő késett el? Vagy ő értett valamit félre?.. nah az jellemző lenne rá.. legalább is ezt gondolta, mert az hogy csak Mj ültette fel ugye lehetetlen volt...
Ekkor hirtelen valaki megütögette a vállát.
- MJ! - Kiáltotta el magát egy széles mosollyal.. de nem az áhított hölgy volt az... hanem Valeri Jears a Shield ügynöke.
- Maga?! - Kérdezte csalódottan, szinte kikelve saját magából. - Hol van MJ?! Csak nehogy azt mondja hogy van valami köze ... ehhez.. magához?! És egyátalán mit keres itt?! Ne jöjjön nekem azzal a dumával hogy véletlen idekeveredett mert nem veszem be.. jó?! - Kék szemei gyorsan vissza vándoroltak az emberek tömegére az ismerős vörös hajkoronát kutatva.
- Ooh, csak ezt ne rontotta volna el.. De tudja mit kössz szépen! Megint várhatok egy évet, taccsra vágta a randimat! - Megfordult és megpróbált eliramodni az ügynöknő elől.
|
| |
| |
| Agent | Dátum: Péntek, 2012-11-16, 11:53 PM | Üzenet # 3 |
|
Mesélő/ Admin
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 912
Hírnév: 10
Állapot: Offline
| " A nap amit nem vártunk"
Steve Rogers komor arccal sétált végig az utcán.. másnap reggel lehetett, egy hűvös nap reggelén. A férfi a kávéházban ült egyedül, magányosan. A világ megváltozott... már semmi nem olyan volt mint régen.
Az emberek közel sem voltak annyira barátságosak egymással mint régen, és a kávéházak is mintha elromlottak volna..
Odakinn lassan megeredt az eső mikor egy fiatal nő lépett be, és ült le Steve mellé. Sokat nem szólt, mert szinte azonnal az újságát kezdte el olvasni, barna fürtjeit a füle mögé simítva. Ahogyan belekortyolt a kávéba, egy csepp a kávé színű bőrére folyt amit gyorsan le is törölt...
Néha- néha mikor senki nem figyelte Setev-ét figyelte...
- Apám sokat mesélt magáról. - Mondta haloványan mosolyogva de kerülve a kapitány tekintetét.
( Steve - Agent )
|
| |
| |
| SteveRogers | Dátum: Szombat, 2012-11-17, 0:05 AM | Üzenet # 4 |
 Amerika Kapitány
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 267
Hírnév: 18
Állapot: Offline
| ~Meglepő volt hogy annyi év után az emberek nem sokat változnak csak nagy mértékben ,nem igazán volt senki sem barátságos velem világ életemben de persze egy kicsit sem érdekelt hiszen úgy éreztem magam mint akit ki rekesztettek a világából..mivel egy részről ez is történt..halottnak kellene lennem de mégis élek és ami azt illeti úgy éreztem magam hogy amíg nem csinálok valamit addig nem vagyok fontos az állam számára..persze már régebben arégi időkben is éreztem úgy magam mint egy kísérleti nyúl de ez más volt..itt egy más helyre kerültem..úgy éreztem mintha nem csak ennyi időt lettem volna ami nem kis idő hanem többet a jég alatt..úgy éreztem hogy az emberek mindig elfeledkeznek aháborúról és azokról akik az életüket áldozták egy-egy háborúért..úgy éreztem hogy a világ kezd átmenni egyfajta állandóságba ahol nem ismernek stop-ot ,és gátlásokat..nekem ez egy részről fájdalmas,undorító és teljesen új volt..nem szerettem amikor az emberek csak úgy közvetlenkednek egymással..soha nem voltam az a fajta aki csak úgy leszólít bárkit is de ebben az évben úgy éreztem amibe csöppentem hogy teljesen egyedül vagyok..sőt....teljesen kirekesztve éreztem magam..csak az éltetet hogy valamit tehetek talán valakinek a hasznára válhatok és újra kezdhetem talán azt a harcot amiért és akikért harcoltam idáig..persze ebből a fele sem lett igaz de legalább egyet megtanultam hogy ne vessem el magamtól azt ami indokból itt lehetek..mindig meg kell találni a dolgok elejét és végét is..persze ez nem megy könnyen de néha nehéz ezt összpontosítani és egy célba bele rakni ..és persze céltudatosítani..vettem egy nagy levegőt amikor ezekkel a gondolatokkal suhantam végig az utcán majd a szokásos kávézóba beültem ahol mindig is voltam..egy fiatal nő ült le mellém..nem tudom hogy milyen szándék avolt..talán csak tárasságra vágyik nem tudtam de egyet tudtam hogy innom kell..kávét..mielőtt egy helyben el aludnák attól ahogy néztem a Stark tornyot a meszeségbe..rá néztem a nőre majd a kávémból ittam egyet amikor arról kezdett el bezsélni hogy sokat hallot rólam..~
-Hogy hogy mondta?..rólam?...sokat hallot?..
~Néztem rá furcsálkodva majd le tettem a kávémat ~
-Az apja!...mi is volt az apja neve?..a seregbe találkoztunk?..
~Kérdeztem meg mi közben egyenesen a nő szemébe néztem ami persze félre értett erősen a nő...~
|
| |
| |
| Agent | Dátum: Szombat, 2012-11-17, 1:11 PM | Üzenet # 5 |
|
Mesélő/ Admin
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 912
Hírnév: 10
Állapot: Offline
| A nő mosolya szélesebbé vált, miközben Stevere nézett. De ez a mosoly koránt sem volt kedves.. inkább fagyott volt, és szomorkás.
- A seregbe, igen. De nem egy oldalon. - Tette hozzá, majd felhörpintette a megmaradt kávéját, és hátra simította a haját. Miután vissza tette a csészét az asztalra folytatta a beszélgetést. - Mikor apám meghalt én négy még csak egy magzat lehettem. Anyám terhes volt velem. - Vallotta be, majd keresztebe tette a lábát a balra. - Soha nem tudtam igazán megismerni apámat, csak a jegyzeteiből. - Összefonta maga előtt az újait beszéd közben. - És a jegyzetekből kiderült egy érdekes dolog. Hogy ő jó ember volt... A Theserakt-tal csupa jó dolgot tudott volna intézni.. de most.. nem ez a lényeg. .. A lényeg az, hogy nemrég sikerült csak megkaparintanom az örökségemet a bürokrácia miatt. És tudja mit találtam? Hagyott valamit magának is. - Felállt, felvette a kalapját, majd az asztalra tett egy medált. A medál közepén egy Hydra díszelgett.
- Nem tudom ez mit jelenthet, de belefáradtam már a "rejtett" írások megfejtésébe. - Sóhajtott fel,majd rátenyerelt az asztalra és a férfi szemeibe nézett.
- Egyet viszont jegyezze meg Rogers. Azért mert véget ért a háború két dolog még érvényes. Lógok magának az apám halálának a megtorlásával... és számíthat még a medál értelmével is... A Hydrának mindig újra nő a feje. - Ezzel megfordult és az ajtóhoz igyekezett.
( Steve - Agent )
|
| |
| |
| SteveRogers | Dátum: Szombat, 2012-11-17, 3:14 PM | Üzenet # 6 |
|
Amerika Kapitány
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 267
Hírnév: 18
Állapot: Offline
| ~Miért van az hogyha egy percre is jóra számítok mindig rosszat kapok?..kérdeztem magamtól amikor arról kezdett el beszélni hogy ő a másik odlalon harcolt ..mármint az apja...tulajdonképpen...nem szerettem a háborút pont ezért de az hogy jó dolgokat tett volna ez erős túlzás volt az meg főleg amit adott nekem a nő..rá néztem a nőre majd sóhajtottam egyet hosszasan..~
-Csak hogy tudja az apja volt az a ember aki majdnem romba döntötte Amerikát..ha nem tettem volna meg a szükséges lépéseket akkor maga sem lenne itt.. a másik pedig az hogy parancsokat teljeítettem és katona voltam úgy ahogy az apja is az volt a másik oldalon is ..tudhatná hogy a háború áldozatokkal jár és az pedig mindkettő félen volt..nehogy azt higyje hogy én nem vesztettem el senkit...az apja megölte a barátaimat ...pont ezért akartam visszavágni de tudja nincs értelme ezen rágódnia..ha vissza akar vágni tegye azt de nehogy azt higyje hogy megfog találni még egyszer..hiszen az emberek többsége szerint csak egy legenda vagyok..szóval ha úgy vesszük itt sem vagyok..
~Mondtam a nőnek mi közben alrébb suhintottam az asztalról a medált ami le esett a földre majd felhörpintettem a kávémat és kimentem az ajtón..már nagyon idegesített hogy vagy visszatérő ellenségekkel vagy a múltbeli szívességeket kell viszonoznom..~
|
| |
| |
| Agent | Dátum: Vasárnap, 2012-11-18, 6:28 PM | Üzenet # 7 |
|
Mesélő/ Admin
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 912
Hírnév: 10
Állapot: Offline
| Miután a nő elment és a kapitány az utcára lépett ujfenn egyedül maradt.
Talán már unhatta a dolgokat, de sajnos nem tehetett ellenük semmit sem.. Az élet ment tovább így is - vagy úgy is - a maga kerék forgásában, ha akarta ezt az ember, ha nem.
Mikor azonban ott állt, és az eső első cseppei hidegen végigfolytak az arcáról a vele szembe lévő főkivetítőn egy érdekes kép jelent meg: egy pár fekete lény támadta meg Pókembert, valahol a tengerparton.. a fiatal férfi úgy tűnt bajban volt, a kamerás- riporter pedig közelebb, és közelebb lépett a " jelenethez" mikor a fekete ember szerű lények a kamerást is megtámadták.. A kamera a földre esett, majd a közvetítés megszakadt...
( Steve - Agent )
|
| |
| |
| SteveRogers | Dátum: Kedd, 2012-11-20, 4:56 PM | Üzenet # 8 |
|
Amerika Kapitány
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 267
Hírnév: 18
Állapot: Offline
| ~Gondoltam hogy nem lesz rózsás ez az egész ...a nácizmust talán ki irtották egy részről de egy másik részről pedig sohasem lehet ki írtani ,főleg ha a követő mártírnak állatanak be valakit...mindenesetre úgy gondoltam hogy itt az ideje egy kicsit pihennem egy kicsit talán nem a munkára koncentrálni,és végre haza menni..igen..hiányzott már az a lakás ahonnan jöttem ,ahol felnőttem..mindig is vissza akartam menni de nem igazán tudtam mindig valami közbe jött úgy ahogy ez alkalommal sem tudtam vissza jönni..oda ahova akartam...gyorsan felkaptam a fejemet az első eső csepre majd arra hogy ordibáló hangokat kezdtem el hallani úgy tűnt hogy valaki bajban van nem tudtam hogy ki az de tudtam hogy segítenem kell neki mindenáron..gyorsan rohanni kezdtem majd amikor odaértem a riporterhez ,alrébb húztam a földről és egy kukáról le vettem a fedelét majd a fekete izéhez vágtam majd rá ordítottam a riporterhez akit még mindig nem ismertem fel.
-Futás!gyorsan!
~Ordítottam rá majd hátrálni kezdtem és próbáltam kitérni az ütései elől a fekete izének~
|
| |
| |
| Agent | Dátum: Szerda, 2012-11-21, 0:31 AM | Üzenet # 9 |
|
Mesélő/ Admin
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 912
Hírnév: 10
Állapot: Offline
| Folytatása olvasható: " tenger part"
|
| |
| |
| Agent | Dátum: Csütörtök, 2013-09-26, 1:45 PM | Üzenet # 10 |
|
Mesélő/ Admin
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 912
Hírnév: 10
Állapot: Offline
| "Fém- stratégia, szív és ész"
Épp egy kellemes nap közelgett volna.
Sue Casy épp a kávéjának kezdett neki. Csak egyszerű nyomozó volt, semmi nem érdekelte nagyon a munkáján kívül. A huszas évei végén lehetett, és pár és család hiányában nem volt jobb dolga. Hol a naplóját írta, hol kávét ivott vagy csak hallgatta az mp3-án a kedvenc slágereit.
belekortyolt a kávéba, és épp arra gondolt hogy nem a legjobb íze van annak mikor hirtelen egy vörös ruhás egyed elragadta őt.
Sue a levegőbe röppent vele együtt és mikor lenézett látta hogy az asztala felrobban.
Majd földet értek... a lány szinte még fel se fogta hogy mi történt, felnézett és Pókemberrel nézett szembe. azonban az említett fiút cseppet sem érdekelte abban a helyzetben az általa megmentett rendőrnő: egy magas mutáns szerű férfivel nézett szembe aki a kávéházban tombolt.
Épp egy nőt tartott fogva és szerette volna őt megmérgezni. Erősen fogta azt a kezében, Crenak idegesen felordított.
A Pókember egyszerre szánta és gyűlölte is a mutánst.. egy ismeretlen laborból szabadult, és egyetlen vágya volt hogy táplálkozhasson azonban azt csak emberek vérével tudta megtenni...
( Peter- Agent )
|
| |
| |
| PeterParker | Dátum: Csütörtök, 2013-09-26, 1:58 PM | Üzenet # 11 |
|
Pókember
Csoport: Bosszúállók
Üzenetek: 267
Hírnév: 8
Állapot: Offline
| Nem igazán szeretem ha egy mutáns tartja fogságban a várost vagy akar megölni embereket. Aznap úgy volt hogy egész normális, "Pókember"-mentes napom lesz. Tanulás meg egyéb unalmas dolgok.. aztán jött ez a valami.
Már egy ideje figyeltem mondjuk úgyhogy nem értem min csodálkozom annyira. Úgyhogy aznapra is ki kellett vennem egy betegszabadságos napot a suliból.. totál le fogok épülni előbb utóbb ha ennyit leszek beteg..
De azért megbukni se szeretnék a miatt hogy egyfolytában hálót kell vetnem.. legalább is erre gondoltam mikor átlibbentem egy másik tűzfalra egy kémleltem hogy merre lehet Crenak. Láttam hogy merre fut a magaslatról és hogy mi a célpontja. Fényes nappal.. ez nem fél semmitől sem. Egy nő ült a legszélén midnennek, oda se figyelt és meg se hallotta valószínűleg hogy mi vagy épp ki közeleg feléje mivel mindenki a szokásos sikítással arrébb futott csak ő nem.
Elugrottam a tűzfalról, le a mélybe, egy szaltóval hálót vetettem, majd odalendültem és már meg is volt. Erősen fogtam őt nehogy eldobjam ilyen magasságból. Aztán földet értünk nem olyan lassan ahogyan szerettem volna. Ránéztem, de nem volt baja azon kívül amilyen arc lerítt róla, aztán otthagytam, arrébb léptem és néztem mutáns komát.
- Elég volt Crenak! Figyelj, biztos megbeszélhettjük valahogy csak..! - Ekkor láttam hogy túsz is van nála. Na ne már csak ez hiányzott..
Előre futottam, a feje felé lendültem és a jobb kezemmel a túszra eresztettem egy hálót, majd a lendülettel kiemeltem a lányt a kezei közül. Ő megpördült én elkaptam, és rámosolyodtam. Nem mintha bárki is észrevette volna ezt.
- Remélem jól van. - Letettem, aztán lebuktam Crenak csapása elől. Úgy tűnik nem akarta abbahagyni.
Védekeztem amilyen gyorsan csak tudtam de ez a mutáns nem igen akart tágítani tőlem.
|
| |
| |
| Agent | Dátum: Csütörtök, 2013-09-26, 10:45 PM | Üzenet # 12 |
|
Mesélő/ Admin
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 912
Hírnév: 10
Állapot: Offline
| Crenak tombolva csapkodni kezdte a falat, ormótlan rovar-szerű kezeivel próbálta elkapni a Pókembert aki viszont folyton lebukott. Így őt nem sikerült elkapnia, csak a kávéház falát kezdte szisztematikusan rombolni.
Mire Crenak kettőt számolhatott volna azonban a Pókember a háta mögé került és próbálta őt behálózni hogy le tudja fogni, de nem sikerült mert a lény csak ment előre, és előre.
Peter gyorsan szórta rá a hálót, olyannyira gyorsan mint még soha, és Crenak egyik lába, és egyik keze már a falhoz volt rögzítve. A mutáns felordított, kitépte magát a falból, és ráugrott Parkerre aki erről a földre esett és védekezni próbált.
Ekkor azonban fegyverek hangja ütötte meg a fülüket: Sue Casy rendőr százados lőtt golyókat Crenakba, aki felállt.
Habár nem érzett fájdalmat, mert kemény páncél volt a bőre ezért idegesen neki akart szaladni Sue-nak, viszont ekkor Pókember megint csak leterítette egy lendüléssel és végérvényesen oda is szögezte Crenakot a falhoz.... Sue-t azonban Pókinak menekítenie kellett, és Peter tudta is hogy miért: tudta hogy Crenak meg akarja ölni mindazokat akik a labort védik. És ezek között volt Sue is.
( Peter - Agent )
|
| |
| |
| PeterParker | Dátum: Péntek, 2013-09-27, 10:33 PM | Üzenet # 13 |
|
Pókember
Csoport: Bosszúállók
Üzenetek: 267
Hírnév: 8
Állapot: Offline
| - Óvatosan, fal is van mögöttem. - Szóltam oda a lényhez aki csapkodni kezdett. - O-o - Lebuktam, majd megint és megint. Már kezdtem eléggé kimelegedni a maszkom alatt, mikor ki akartam hirtelen ötletből gáncsolni de az nem jött be. Felnéztem a nálam vagy tíz fejjel magasabb teremtményre.
- Ez ma nem az én napom. - Elugrottam, aztán egy bukfencet vetettem a lába közt, és már a háta közt is voltam.
- Kukucs! - Ordítva lépett felém, habár nem mondhatni hogy olyan messze volt tőlem. Gyors iramban szórtam rá a hálót, a tervem az volt hogy most a falhoz kötözöm őt velük. Csak az volt a nagy gond hogy Crenak erősebb volt mint a hálóim. Az egyik keze a falhoz volt már kötözve de a másikkal segített magán, mintha csak otthon lett volna és a fallal együtt tépte ki azt a hálóim szorításából.
- Ö, hé, ízé Crenak nem beszélhetnénk meg? - Kérdeztem egy naív hátra tett kézzel, ugrásra készülve de ezúttal az ugrásomat jól elhibáztam.
- Wóá! - A földre estem Crenakkal együtt. Védekeztem a kezemmel a karmai ellen meg a nagy büdös, szőrös keze ellen amivel püfölt.
- Undorító vagy! Legközelebb használd a zuhanyt mielőtt túszokat akarsz. - Szóltam neki nyögve mert tartottam a nagy karját amiről egy romlott virsli jutott eszembe rögtön.
Mielőtt még felfordultam volna azonban valaki lövöldözésbe kezdett így ki tudtam jutni az undorító büdös óriás esztméletlen fogságából.
- Jajj de ja.. de jó.. - Szóltam hadarva mikor felálltam és leporoltam magam. A veszély azonban ennyivel nem tűnt el, mert most a rendőrnőt akarta Crenak.
- Na azt már ne! - Átugrottam a feje felett egy szaltóval, és közben teljesen kiszögeztem őt erős hálókkal. Crenak ordított dühében. Rosszul járt...
- Jöjjön, el kell mennünk. - Mondtam a lánynak mikor földet értem. - Értse meg crenak magát is akarja.. - Megfogtam a karját és már húztam volna, de ő vissza húzott. - Búvóhelyet kell keresnünk egy időre míg nem oldom meg az apró Crenak problémát... később megmagyarázom, jöjjön!
|
| |
| |
| Agent | Dátum: Szombat, 2013-09-28, 5:11 PM | Üzenet # 14 |
|
Mesélő/ Admin
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 912
Hírnév: 10
Állapot: Offline
| Folytatása:
Régi hotel épület
|
| |
| |
| Agent | Dátum: Hétfő, 2013-12-09, 10:23 PM | Üzenet # 15 |
|
Mesélő/ Admin
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 912
Hírnév: 10
Állapot: Offline
| "A teszt- poject"
Coulson ügynök intett Jim-nek hogy üljön le mert nem elég hogy túl egyedi módon értelmezte a feladatát, még feltűnést is kelt most azzal hogy nem ül le.
Miután Jim leült Coulson beszélni kezdett, arca nem mutatott azonban semmilyen érzelmet; se feldühödött nem volt, se szomorú.
- Mind egy, nem gond hogy elmozdult. Most már viszont beszélhetünk a nélkül hogy bárki lehallgatna engem is. A közeli hálózatot moduláltam így ez a pont árnyékolva van a Shield parancsnokság elől. - Magyarázta. - Rendeltem magának is egy kávét. - Tette még hozzá, miközben kihozták James kávéját. - Igya... szóval... Maga a feladatunk az hogy megfigyeljük hogy hogyan fog majd Peter Parker viselkedni a teszt alannyal. A furcsa viszont az hogy nem kaptam semmilyen adatot arról hogy ki ez a teszt-alany, és hogy miért az a neve egyátalán hogy teszt-alany. Ezért ha lehet megkérném önt arra hogy nézzen utána pár dolognak.. Tony Stark tudja a kódokat a dokumentum tárlóhoz, mert feltörte azt. Nem is tudja mennyire értékes dolgokat tudhatna meg az a félnótás.. nem lényeg.. Beszélje meg Starkkal hogy adja oda magának a kódokat és nézze meg mi ez a Teszt-project nevű dolog. Biztos vagyok benne hogy ez alatt a fedőnév alatt meg fogja majd találni a dokumentumot. Kérdés? - Kérdezte.
(Jim -Agent )
|
| |
| |
| |
